Fajta Leirás

A fajta története

E mutatós fajta tenyésztőinek klubja 1929 óta, maga a fajta, pedig már a századforduló óta létezik hazájában, Franciaországban. Ott keletkezett és ott kapta nevét is a ls Rochelle-től északkeletre fekvő helységről, Marans-ról. Ezért a német egyes számú forma "Maran" - ahogy gyakran nevezik- nem helyes. Ez a fajta 1929-től már Angliában is létezett. Hawkworths-nak a "British Poultry Standards" -ben megjelent adatai szerint a Marans a faverolle, a barred rocks, a brakel és a gátinaise keresztezéseiből származik. Franciaországban a marans lábtollazata a külső ujjak végéig terjed, ezzel szemben Angliában mindig sima lábú marans-okat állítanak ki. Nagy súlyt helyeznek a francia tenyésztők a tojáshéj intenzív aranybarna színére ("extra-roux").

Fej és forma

A marans erőteljes, robosztus külsejű fajta. A terjedelmes test ellenére nem lehet az összbenyomás otromba. Lényeges a hosszú, széles törzsforma, amelynek jó mélynek is kell lennie. A testtertás enyhén csapott.  Fent a hosszú és lapos, minden zsírmegvastagodás nélküli hátvonal, lent a széles, telt és jól lekerekített mell határolja. Ehhez kell a telt, jól fejlett hasnak is illenie. Széles, jól lekerekített és magasan tűzött vállak adják a jellegzetes teltséget a széles, közepesen hosszú nyak alatt. A viszonylag rövid szárnyaknak szorosan a testhez kell simulniuk, így bizonyos "fürge elegancia" jut érvényre. A széles farokkezdet előtt a nyereg legyen jól telt és az átmenetben lekerekített. A kakas faroktollazata is viszonylag rövid, de sarlótollakban gazdag. A farok félmagas szögben hordott. A közepesen nagy fejen, amelynek nem szabad túlságosan finomnak lennie, ül a középnagy, egyszerű taraj. A fűrészfogak bevágásai nagyon mélyek legyenek. Összeségében a szövet kissé durvának látszik. A tarajlemeznek nem szabad a tarkóra ráfeküdnie. Csupán középnagy, jól lekerekített áll-lebenyek és piros, nem túlságosan nagy füllebenyek tertoznak a fej többi jellegzetességeihez, valamint a pirostól a narancsszínűig változó szemek és az erős, szaruszínű csőr. Az "állást" az erős, alig előredomborodó combok, amelyeknek sima tollazatúaknak kell lenniük és a közepesen hosszú csűdök alkotják. Ezek külső oldalán rövid tollak ülnek, amelyek a külső ujjakon folytatódnak. A hússzínű csűd a kívánatos; egy leheletnyi sötét azonban megengedett. A tojó hátvonala vízszintesebb, a hastájéka még kifejezettebb, mint a kakasé. A taraj hátsó része oldalra hajolhat, anélkül, hogy a látást akadályozná. Az elképzeléseket nem mindig teljesítik. Németországban is 1996, azaz a fajta elismerése után olykor gyenge és keskeny formájú állatokat mutattak be. Az erősen felegyenesedett tartás éppen úgy durva hibának számít, mint a túl mély. Nem jellemző a fehér füllebeny, a tollatlan csűd valamint a vastag zsírpárna. 

Színváltozatok

Franciaországban a feketeréz-színűn kívül létezik kendermagos, búzaszínű és más színváltozat is. A német standardban csak a feketeréz színűt vették fel. A kakas tollazata fekete; csak a nyaktollazatban a nyergen, a vállon és a kis sarlótollakon található rézszín. A meltollak közé csak kevés rézszín keveredett. A tojónak csak a nyak- és melltollazatában láthatók rézszínű árnyalatok. Durva hiba, ha a barna szín hiányzik, vagy túl erős.

Sajátosságok

Szinte ugrásszerűen, rövid időn belül terjedt el a fajta Németországban. Elsősorban a tojáshéj színe az attrakció. Az intenzív sötét barna vagy barnapiros tojásszín még feltűnőbb, mint más fajták barnahéjú tojásai. A tenyésztők gesztenyebarna tojásokról is beszélnek, amelyen  a standard szerint állítólag sötét pettyek is vannak. A fajtaleírásban a "sötét-barnapiros" érzékelteti legjobban a tojás színét. A tenyésztéskor ügyelni kell arra, nehogy ez az intenzív szín elvesszen. Előfordulhat, hogy egyes tyúkok tojásainak héja olyan világos, hogy a tyúkot nem szabad tenyésztésbe állítani. Tanácsos sötétbarna tojásokat rakó tyúktól származó kakast választani. Bámulatosan nagy a tojássúly: 60 gramm az előírás; a legtöbb tyúk, különösen a többévesek még súlyosabb tojásokat raknak. Az érdekes tojásszínen és a kiállításokon fontos pompás megjelenésen kívül az is kedveltté teszi a fajtát, hogy kitűnő ízű húst ad.

 A kakas súlya: 3.5-4kg a tojóé 2.5-3kg

Gyűrűnagyság: kakas 22, tojó 20

Tenésztojás legkissebb súlya: 60g 

A tojáshéj színe: sötét pirosasbarna sötét foltokkal

Forrás:Horst Schmidt Díszbaromfifajták kézikönyve 1. Dísztyúkok

(másolás csak a forrás megjelölésével)

 

Oldal: Marans
Szabi Díszbaromfi tenyészete!! - © 2008 - 2024 - szabimadarai.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat